Az utolsó süti

Képzeld el, hogy egy buliban vagy. Kicsit késtél, mert sok a munka, és addig nem akartál elindulni, amíg pontot nem teszel az ügyek végére. Mások szerint maximalista vagy, pedig csak nem tudsz félmunkát végezni. A vállalkozásod megérdemli, hogy törődj vele, mert később ő fog eltartani téged.

Az irodában még nem voltál éhes, út közben pedig nem vacsoráztál, hogy ne sértsd meg a házigazdát még nagyobb késéssel.

Megérkeztél. A svédasztalon van még elég kaja. Egy kis csevegés ezzel, egy kis pezsgő azzal, közben egy szendvicsre végre sikerül lecsapni. “Oké, éhen már nem halok” – jár a fejedben, mikor felfedezel a desszertek között egy málnahabos sütit. “A kedvencem!” És már csak egy darab van belőle. Vajon mekkora pofátlanság lenne az utolsó darabot megenni? A vendégek már jóllaktak, sietni sem kell. 

Ahogy ezen filózol, megjelenik Karesz, a nagydumás. Véletlenül (mert a szokás nagy úr) megkérdezed tőle, hogy van. Végigbeszél fél órát, de a lényeg még nem derült ki. Telik az idő. Menekülnél, már csak a sütin jár az eszed. Karesz végre levegőt vesz, exkuzálod magad, és elindulsz végre a préda felé.

Már majdnem a tiéd, de egyszer csak, szinte a semmiből, odanyúl egy kéz, és elveszi előled az utolsó darabot. A kéz gazdája pedig már tovább is áll, és elégedett mosollyal az arcán falja be.

Basszus.

Megfogadod, hogy legközelebb nem halogatsz.